Ibolya

Az ibolyát legtöbben gyengéd illata, és színpompás szirmai miatt kedvelik. Több száz változata ismeret, és bár megjelenésük különböző lehet, szinte valamennyi ibolya jótékonyan hat a szervezet működésére. Ezt már az ókorban is felismerték, számos kór ellen alkalmazták, hiszen tavasszal bárki könnyedén beszerezhette. Szárítással tartósították, a növény minden részét felhasználták. A gazdag római polgárok gyakran szórtak ibolya szirmokat a borukba, mivel úgy tartották, megóv a részegségtől és a másnaposságtól. Latin elnevezése, a viola, a görög Io nimfa nevéből eredeztethető. Io-t a szerelmes Zeusz üszővé változtatta, hogy így rejtse el felesége elől. Héra azonban egy bögöllyel kínozta Io-t, ezért Zeusz a szenvedő üsző könnyeit ibolyává változtatta: amikor pedig Io megette a virágokat a bögöly nem csípte tovább. I. Napoleon is rajongott az ibolyáért, száműzetése alatt a Le Caporal La Violetta, azaz Ibolya káplár álnevet használta. Második felesége, Mária Lujza egy Párma melletti kolostorban élő barátokkal készíttette el saját ibolya illatú parfümjét, amelyet kizárólag a császárné számára késztettek. A Habsburg család egy másik tagjának, Erzsébet királynénak –Sissi– a kandírozott ibolya volt a kedvenc édessége, de a növényt számtalan más ételhez hozzáadva –salátákban, fagylaltként, húsok fűszerként– is szívesen fogyasztotta. Hatásos megfázás, asztma, hurut és köhögés ellen, egyes fajtái erős antioxidáns és gyulladásgátló, valamint antimikrobiális (vírus- és baktériumellenes) és gombaölő tulajdonságokkal is rendelkeznek.

Gyógyhatásai

Az ibolya nagy mennyiségben tartalmaz flavonoidokat, tanninokat és E-vitamint, különösen a Viola yedoensis és a Viola prionantha gazdag antioxidáns, valamint gyulladásgátló antocianinokban. Reumás panaszok és túlzott gyomorsav esetén is segítségünkre lehet, elpusztítja a káros baktériumok, vírusok –hatásos a HIV-vírus ellen– és gombák egy részét.

Hatóanyagainak kombinációja gyógyítja a különféle bőrbetegségeket, elsősorban a pikkelysömört, az ekcémát és a pattanásokat.

Szilikát-tartalma révén enyhíti a bőrgyulladásokat, elősegíti a sebgyógyulást, lágyítja és hidratálja a bőrt, segít eltüntetni, illetve megelőzni a ráncokat. A növényben található tanninok szabályozzák a faggyúmirigyek működését, hatásukra a bőr megtisztul, üdévé és ragyogóvá válik. A tanninok olyan polifenolos vegyületek, amelyek kiemelkedően magas antioxidáns hatással bírnak, segítenek megelőzni a daganatos megbetegedéseket. Az ibolyában található ionone segít A-vitaminná alakítani a béta-karotint, valamint ez a vegyület határozza meg a növény ízét. Az ibolya enyhe víz- és hashajtó, ezért fogyókúrázóknak, vagy méregtelenítő kúrát végzőknek kifejezetten ajánlott. Ösztönzi a máj és a vesék működését, ezáltal felgyorsítja, és hatékonyabbá teszi a szervezetben felgyülemlett méreganyagok kiürülését. A virágok szalicilsavat és illóolajakat is tartalmaznak, levelei bővelkednek glikozidákban, valamint szaponinokban. Az ibolya leveleinek főzete kiváló izzasztó, lázcsillapító és hurutoldó, hatékonyan enyhíti a megfázás és az influenza tüneteit, valamint csökkenti a betegségek kialakulásának kockázatát. Mivel szabályozza a vérnyomást, az ibolya egyes szív-és érrendszeri megbetegedések megelőzésére is alkalmas lehet. Leforrázott virága gyógyír a szemgyulladásra, olaja megszabadítja a csecsemőket a koszmótól.

Kiváló asztma és köhögés elleni szer, megtisztítja a vért, C-vitamin-tartalmának köszönhetően erősíti az immunrendszert. Fertőtlenítő hatása kezeli a túlterhelt, irritált emésztőrendszer miatt jelentkező kellemetlen tüneteket. Az ibolya mindemellett igazi csemege, kandírozva édességként, fagylaltban, főzelékben, teaként és olajként használva, vagy akár húsok ízesítőjeként is megállja a helyét, ráadásul gyógyhatásai többségét feldolgozva is megtartja.

Mit mond a tudomány?

Pakisztáni tudósok kimutatták, hogy a Viola odorata (illatos ibolya, lila ibolya) gyulladásgátló hatásának köszönhetően csökkenti a mandulagyulladás és a mandula körüli tályog megjelenésének kockázatát. A négyszáz beteg részvételével elvégzett kutatás azt is bebizonyította, hogy ha az ibolya főzetét antibiotikumokkal és antihisztaminnal együtt alkalmazzák, segít megelőzni a gyulladások ismételt kialakulását. A teljes tanulmány a Journal of Rashid Latif Medical College szaklapban olvasható. Az illatos ibolya köhögéscsillapító tulajdonságát vizsgálták iráni kutatók. A felmérésbe bevont 182 beteg vizsgálati eredményeiből kiderül, hogy az időszakos asztmában szenvedő gyerekek esetében az ibolyából készült szirup, kiegészítő kezelésként alkalmazva, hozzájárul a köhögés enyhítéséhez. A kutatást a Journal of Evidence-Based Complementary & Alternative Medicine folyóiratban tették közzé.

Felhasználása

Asztma
Álmatlanság
Bőrhidratálás
Ekcéma
Emésztőrendszeri zavarok
Fejfájás
Fogyókúra
HIV vírus
Hurutok
Immunerősítés
Köhögés
Láz
Mandulagyulladás
Mandula környéki tályog
Megfázás
Méregtelenítés
Pattanások
Pikkelysömör
Rovarcsípés
Sebgyógyítás
Stressz
Szorulás

Ibolya tea készítése:

Egy kisebb edényben felforralunk 2 dl vizet.
A bögrénkbe beleteszünk 2 csapott teáskanálnyi ibolyavirágot.
Ráöntjük a forró vizet.
Lefedjük, és 3 percig ázni hagyjuk.
Végül, leszűrjük, és melegen fogyasztjuk.

Az ibolyatea az egyik legjobb természetes gyulladáscsillapító. Köptető, nyákoldó és izzasztó hatása révén a szezonális, légúti betegségek hatékony orvossága. Ha már elkapott a megfázás vagy az influenza, erősen köhögünk, fáj a torkunk és náthásak vagyunk, igyunk naponta két csésze ibolyateát. Enyhe nyugtató, segít elűzni a stresszt, a feszültséget, és az álmatlanságot, erre a célra elég naponta egyszer, az esti órákban fogyasztani. Vízhajtó hatása segítségével megszabadulhatunk a szervezetben felgyülemlett folyadékfeleslegtől, tisztítja a veséket, mérsékli a szervezetben jelen lévő gyulladások tüneteit. Mivel hashajtó tulajdonságokkal rendelkezik, segíti a bélműködést és a toxinok kiürülését fogyó- és tisztító kúrákhoz is ajánlott. Ehhez kúraszerűen kell inni, naponta két pohárral 1-2 héten keresztül.

Rendszeresen fogyasztva csökkentheti a narancsbőrt is.

Hivatkozások

Siddiqi HS, Mehmood MH, Rehman NU and Gilani AH (2012) Studies on the antihypertensive and antidyslipidemic activities of Viola odorata leaves extract. Lipids in Health and Disease 11,6.

P. Kumar and Digvijay, “Assessment of genetic diversity of Viola serpens Wall. in Himachal Pradesh using molecular markers,” World Journal of Pharmaceutical Research, vol. 3, no. 2, pp. 2716–2726, 2014.

Karioti A, Furlan C, Vincieri FF and Bilia AR (2011) Analysis of the constituents and quality control of Viola odorata aqueous preparations by HPLC-DAD and HPLC-ESI-MS. Analytical and bioanalytical chemistry 399, 1715-1723.

Hellinger, R., Koehbach, J., Fedchuck, H., Sauer, B., Huber, R., Gruber, CW., and Grundemann, C., ( 2014) Immunosuppressive activity of an aqueous Viola tricolor herbal extract. J. Ethnopharmacol. Jan 10;151(1):299-306.

Flamini G (2007) Flavonoids and other compounds from the aerial parts of Viola etrusca. Chemistry & biodiversity 4, 139-144.

N. Muhammad, M. Saeed, A. A. Awan, and H. Khan, “Ethnomedicinal, phytochemical and pharmacological profile of genus Viola,” Phytopharmacology, vol. 3, no. 1, pp. 214–226, 2012.

Robert G. Haehle and Joan Brookwell, Native Florida Plants: Low Maintenance Landscaping and Gardening. 2004 (revised edition).

Barkatullah, M. Ibrar, N. Ali, N. Muhammad, and M. Ehsan, “In-vitro pharmacological study and preliminary phytochemical profile of Viola canescens Wall. Ex Roxb,” African Journal of Pharmacy and Pharmacology, vol. 6, no. 15, pp. 1142–1146, 2012.

K. S. Ahmad and S. Habib, “Indigenous knowledge of some medicinal plants of Himalaya Region, Dawarian Village, Neelum Valley, Azad Jammu and Kashmir, Pakistan,” Universal Journal of Plant Science, vol. 2, no. 2, pp. 40–47, 2014.

M. S. Rana and S. S. Samant, “Prioritization of habitats and communities for conservation in the Indian Himalayan region: a state-of-the-art approach from Manali Wildlife Sanctuary,” Current Science, vol. 97, no. 3, pp. 326–335, 2009.